A gyöngyösnecc
A gyöngyösnecc a Zalakomár környéki falvak ünnepi női fejdísze, amelyet ünnepnapokon, a templomban és bálokon viseltek az asszonyok, sokszor a fejkendő alatt.
A gyöngyösnecc alapja egy színes – bordó, lila, zöld vagy barna – bársonyból vagy selyemből sablon alapján kiszabott anyag, amelyet gazdagon televarrtak zabgyönggyel, vágott gyönggyel és flitterekkel. (A neccek alapjául szolgáló bársonyt nemegyszer az ünnepi bársonyszoknyák kötény által eltakart első részéből szabták ki.) Az árvácskás, csillagos, lepkés mintákat egy ruháról, hímzésrő
l másolták le és előrajzolás nélkül, szabadon fűzték fel az anyagra. A szélére csipkét vagy gyöngysort varrtak, hátsó részét pedig szalagcsokor fedte. Az asszonyok számára gyöngyösnecc-készítő specialisták: neccfűzőasszonyok készítették el a fejdíszeket, akik közül Zalakaroson Vastag Jánosné Baksa Nanica néni és Balatonmagyaródon Hajdú Ferencné emelkedett ki kézügyességével az 1940-as években.
A gyöngyösneccet a férjes asszonyok hordták, amit a lakodalom éjszakáján tettek fel először a kontyukra. Egyszerre akár négy-öt neccet is használtak, hogy legyen az ünnepekre és a hétköznapokra is belőlük. Az övék volt a legszínesebb és legdíszesebb necc: a színes bársony alapra sokszínű gyöngyöket varrtak fel. 35–40 éves koruktól már egyszerűbb mintájú, kevésbé színes, sőt, egyre sötétebb neccet viseltek, az idős asszonyok és az özvegyek pedig fekete alapon fekete gyönggyel készített fejdíszt hordtak.
A neccet óvták, hétköznap dobozban tartották és a szalagba feltekert kartonpapírt, képeslapot is tettek, hogy a formája megmaradjon. Az idő múlásával megkopott, elzsírosodott necceket elbontották, a drága gyöngyöket lefejtették és felfűzték egy új, tiszta darabra.
A gyöngyösnecc divatja az első világháborút követő években alakult ki, amikor a gyári textíliák és a gyöngyök terjedésének köszönhetően kiszínesedett a női viselet. A folyamatot tovább erősítette a Gyöngyösbokréta hatása is az 1930-as években. A század közepén megindult a kivetkőzés folyamata, amely során a sokszoknyás viseletet felváltotta a szűkruha: a középiskolában továbbtanuló lányok, az iparosok feleségei vagy a városra kerülő asszonyok már nem hordtak népviseletet, így gyöngyös-neccet sem. A falun maradók között az 1970-es évekig hordták a hagyományos viselet részeként a neccet, mígnem teljesen kiment a divatból. Napjainkban néptáncbemutatókon, fesztiválokon és ünnepeken viselik még jelmezként a lányok, asszonyok.
A képeslapok 80 Ft-os egységáron megvásárolhatók a Thúry György Múzeumban (Nagykanizsa, Fő út 5.)
