Frakk az 1920-as évekből

Részletek

Szülőkategória: 2021

Kategória: Február

Fekete gyapjúszövetből, iparos által készített férfi alkalmi ruhadarab. Eleje rövid, derékig érő, két paszománygombbal, frakkgombolással lazán zárul. Az alsóbb része hátrafelé szárnyakban folytatódik, melyek leérnek a térdhajlat vonaláig.  Hátának közepén látszik a „Görög Mihály” cégjelzés.
A frakkot eredetileg csak a katonaság viselte, a 18. században vált divatossá. Angliában csakhamar az előkelők viseletévé vált. A ruhadarab kezdetben színes kelméből készült és arany vagy ezüst gombokkal volt díszítve; csak 1848 felé kezdték kizárólagosan fekete kelméből készíteni.
A férfiak a bálokon a 19. század közepén kék frakkot viseltek, az 1870-80-as években már csak a fekete frakk volt megfelelő fehér keménygallérral és fekete csokornyakkendővel. Ez utóbbi a század végétől a pincérek frakkjának kiegészítője lett, elegáns férfi este csakfehér csokornyakkendőt viselt.
Az operában, a színházi páholyokban az uraknak frakkot illett ölteni. Látogatáskor megfelelt a zsakett is, a század végétől a szmoking, mely eleinte a „dohányzó”- helyiségben hordható öltöny volt azokon az összejöveteleken, mikor a férfiak egymással kártyáztak, mulattak.
„Frakkot nagy gálában, bálban, elegáns estélyekre, esti esküvőre viseltünk. Hozzá mindig fekete nadrág járt, melynek külső oldalán egy-egy selyem csík – lampasz – ment végig. Frakkhoz mindig erősen kikeményített plasztronos frakking járt, melyben én gyöngyház gombokat viseltem, de voltak barátaim, akik arany inggombokat hordtak. A kemény mandzsettában nekem is arany mandzsettagomb volt. A baloldalon fehér selyemzsebkendő. Fehér selyem csokornyakkendő járt hozzá. Frakkhoz mindig cilinder illett, és akinek volt, az fekete estélyi perelint hordott felette, ezt persze letették a ruhatárban a cilinderrel, a fehér szarvasbőr glasszékesztyűvel és a vékony, elegáns, legtöbbször ezüst fejű sétapálcával együtt. A cipő az eszkarpen (Escarpin tánccipő, könnyű cipő) ez volt az igazán elegáns báli cipő, de ment hozzá a fekete lakkcipő is. Rendszerint az első nagy bálra kapta a fiatalember a frakkját, vagy ha addig nem volt neki, és délután esküdött, akkor az esküvőjére.” 
Tudjuk meg Révffy Andor visszaemlékezéséből, aki 1973-ban adta a múzeumnak ajándékba ezt az általa használt, 1925 körül varratott frakkot.
1968-69-ben és 1973-ban szinte egy teljes ruhatár – több mint 150 viseleti darab és kiegészítő – került be a múzeumba Dr. Révffy Andor ajándékaként.
Az angol úri divat minden kérdésében otthonos Mangold Béla Kolos szabómester, divatárukereskedő, lapszerkesztő táblázattal sietett a tudatlanok segítségére, ebből mutatunk egy kis részletet, mely meghatározza az illendő báli viseletet.

Összeállította: Mikó-Baráth Franciska
A felvételt készítette: Hohl Zoltán