Férfi fürdőruha az 1930-as évekből
Fekete színű trikóanyagból gyárilag készített, egyberészes, vállpántos férfi fürdődressz. Elöl, hátul mély, ovális kivágással, nadrágszára teljesen rövid. A fürdőruha Vegele Judit hagyatékából származik, feltehetően édesapjáé, Vegele Károly, gimnáziumi tanáré volt.
A férfi ruhadarabok körében érdekes szerepe van a fürdőnadrágnak. Ennek oka, hogy míg a női fürdőruházat számos, sokszor meghökkentő változáson esett át, a férfi fürdőnadrágok mentesek a drasztikus irányváltásoktól.
A fürdőkultúra már az ókori népek életében is szerepet kapott. Fontos volt a fürdőzés, a mindennapi élet része, viszont a fürdőruhát többnyire nélkülözték. Azonban az ókori görögök és rómaiak is használtak „fürdőruhákat”, ahol a hölgyek a mell és a csípőtájékot fedték el.
A fürdőzés, mint egy kellemes időtöltés, a 18. században alakult ki ismét. Ekkoriban a férfiak hosszú ujjú és hosszú lábszárú fürdőruhákat viseltek a fürdőzések alkalmával, amelyek a test vonalát követték. Lényegében ez tekinthető a mai fürdőnadrágok elődjének. Ezek után a fürdőruházat fejlődése fokozatosan ment végbe az elmúlt 300 évben. Nem beszélhetünk kiugró és meghökkentő dolgokról.
A 19. század második felében a férfiak úszóruházata rövid ujjú volt és lábszárközépig ért. Nagyjából a test formáját követte, gyapjúból készült, és kedvelt darab volt a csíkozott minta. Az 1890-es években megjelentek a kétrészes darabok is, de az egyrészesek sem tűntek el.
1917-ben a Parkfelügyelők Amerikai Egyesülete kiadott egy Fürdőruha Szabályzatot, amely kimondta, hogy a férfi fürdőöltözetet szoknyával együtt kell hordani, vagy legalábbis szoknya hatásúnak kell lennie. Külön megjegyzésben szerepelt az is, hogy a szoknyarészt a nadrágon kívül, nem betűrve kell viselni.
Szabó István Andor Az Úriember című illemgyűjteményében a húszas évek közepén a következőket fogalmazta meg: „…határozott illetlenség volna, ha a nők és a férfiak közös fürdőhelyén férfiak a felsőtestet is eltakaró fürdőruha helyett csak úszónadrágban jelennének meg.” Az 1920-as években még mindig szoknyaszerű fürdőruha-együttest hordtak a férfiak, de már népszerűbbek voltak az egyrészes dresszek, amelyek mély karkivágással készültek. A topless öltözék még mindig tiltott, bár a férfiak körében elfogadott volt az úszónadrág használata, különösen, ha hölgy nem volt a társaságban.
Az 1930-as évek újítása volt a lycraszál feltalálása, mely megújította a férfi fürdőruhákat is. Ez az anyag lehetővé tette a test kedvező formálását, így a mackósabb férfiak is erőművésznek hatottak. Habár a férfiaknak minden lehetőség adott volt, hogy jól nézzenek ki, a mellkas szabadon hagyása egészen 1933-ig nem volt elfogadott. Hazánkban még az 1940-es években is az egyberészes fürdőruhafazon volt az uralkodó.
A képeslapok 80 Ft-os egységáron megvásárolhatók a Thúry György Múzeumban (Nagykanizsa, Fő út 5.)
