A kanizsai takácsok 1800-ban készült céhkorsója
A céhkorsók díszes cserépedények, boroskancsók, melyekből bort szolgálták fel a céh összejövetelein, ünnepségein, szimbolizálva a tagság társas szellemét, egybetartozását. Főként a 18. században használták őket. A kanizsai takácsok céhkorsója a nagyméretű típusba tartozik, 35 cm magas, körülbelül 10-12 literes. A domborműves díszítésű korsó elején két szembenéző, kiöltött nyelvű, álló oroszlán látható, mellső lábaikkal háromszög alakban elrendezett három, áttört közepű takácsvetélőt tartanak. A vetélők közötti mezőt egy bajuszos, fején karima nélküli barett sapkát viselő férfialak domborművű mellképe díszíti, a vetélők alatt egy megfeszített Krisztus alak található, két karjával az alsó vetélőt „tartja”.
A korsót – az oldalába karcolt felirat tanúsága szerint – 1800-ban Horváth József készítette: „1800: TÉTER MIHAL Tsináltatá ezt a Kor. HORVAT. Josef tsináta Die 15. Desemb.”
Kanizsán a török alóli felszabadulást követő évtizedekben a lakosság növekedésével egyidőben jelentősen nőtt a kézművesek száma is. Legtöbben a ruházati iparban dolgoztak, szabók, csizmadiák, vargák, takácsok, szűcsök voltak, de megjelentek az igényesebb iparágak képviselői is (fésűs, kalapos, hegedűkészítő stb.). Iparuk mellett földet, szőlőt műveltek, állatot tartottak.
A városban elsőként a szabó céh kapott kiváltságlevelet 1698-ban. Majd sorra céheket alakítottak az azonos vagy rokon foglalkozást űző kézművesek, 1798-ban már 17 működött a városban. A céhtagok fontos szerepet töltöttek be a város irányításában, de a városbíró és az esküdtek mellett az ő feladatuk volt a tűz elleni védekezés megszervezése is.
A takács céh 1723-ban alakult meg Kanizsán. A pozsonyi takács-főcéh III. Károly királytól kapott privilégiumát és szabályzatát vették át, melyet 1723. december 22-én mutattak be Zalaegerszegen Zala vármegye részleges gyűlésén.
A céhkorsó mellett a Thúry György Múzeum őrzi a céh rendtartását, megalakulásától vezetett jegyzőkönyveit, inasszegődtetési lajstromát, számadáskönyveit, s egy kézzel rajzolt mintákat tartalmazó takács mintakönyvet is.
A jeles céhes emlék egyben becses múzeumtörténeti tárgy is, az 1913-tól létrehozott múzeumi gyűjtemény egyik legkorábbi darabja. Valószínűleg Halis István könyvtáros és múzeumőr gyűjtötte, illetve az ő idejében került a gyűjteménybe.
A II. világháború alatt feldúlt múzeum leíró kartonjai, leltárkönyvei megsemmisültek, így a céhkorsó történetét nem ismerjük. Egy, a Zalai Közlönyben 1926. júliusban megjelent írás sürgette azoknak a tárgyaknak a közszemlére bocsátását, melyeket addig sikerült a múzeum céljaira összegyűjteni. „Nyissanak meg két múzeumi termet a nagyközönség számára” – javasolta a cikk szerzője. A bemutatásra váró tárgyak között felsorolta az „agyagból készült céhmesteri kancsót” is, melyet „a vésés szerint Horváth József 1800. dec.15-én készített”. Így biztosan tudható, hogy 1926-ban – más céhemlékek mellett – már a múzeum gyűjteményébe tartozott.
A képeslapok 80 Ft-os egységáron megvásárolhatók a Thúry György Múzeumban (Nagykanizsa, Fő út 5.)
