Pincekulcsok
1. Pincekulcs. Pátró (Nemespátró)
Kölkes zár kovácsoltvas kulcsa. 1817-ben épült pince belső pincéjének ajtajához tartozott:
„Az ajtótul a baloldalon vót egy lik. Benyúltunk, a kucsot rátettük, ahol bejárt a kucs, vót egy kis szög, az úgy kiállt a závárzatból, és arra kellett a kucsot rátolni. Akkor a kucsot jobboldalra leforditottuk, és a durungot (tolórudat) ki lehetett húzni. Csak annyira köllött, hogy az ajtó kinyíljon./…/ Azt mondták, hogy olyan kis pöckök mennek bele.”
„A kulcsot a hegyről minden nap hazavitték, és otthon a konyhában, a szegen volt a helye. Kézben vagy csizmaszárban szokták hordani. Ha a fiatalok titokban akartak mulatozni, a pince bezárásakor csak rátolták a durungot az ajtóra, de vigyáztak, hogy a kölkek ne kerülhessenek a számukra a durungon kivágott lyukakba.” Ltsz. 59.21.2.2.
2. Pincekulcs. Nagykanizsa, Látóhegy
Boronapince fazárját nyitotta. Az ajtó mellett vágott kerek lyukon keresztül lehetett a kulccsal benyúlni és a zárszerkezetet mozgásba hozni, majd a tolófát kihúzni, hogy az ajtó kinyíljon. A pincét 1920 körül bontották le. Ltsz. 83.22.2.
3. Pincekulcs. Nagykanizsa, Vajda-Cserfő hegy
Hegyi pince kovácsoltvas kulcsa. Ltsz. 75.1.1.
4. Pincekulcs, Szentmihályhegy
Keményfából faragott négytollú kulcs, mely egy elhagyott horvát boronapince fából készült zárjához tartozott. A zárat az ajtó melletti boronafalba vágott kerek lyukon benyúlva lehetett a kulccsal kinyitni. Ltsz. 62.19.1.
A fagerendákból készült, úgynevezett boronafalú épületek egykor általánosak voltak Zala megyében, akárcsak a gerendavázas, sövényfalú házak és hajlékok. A 20. században egyre inkább megfogyatkoztak és már csak a dél-zalai szőlőhegyeken vagy lakóházak melléképületeként maradtak fenn. A Nagykanizsa környéki szőlőhegyek kis hegyi pincéi ma már gyakran romjaikban emlékeztetnek egykori jelentőségükre, vagy arra, hogy szőlővel borított volt a táj a falvakat kísérő lankákon. Jellegzetes, többnyire vaskos keményfa ajtóikat trükkös fazárak nyitották, melyeket a néprajzi szakirodalom makkos vagy kölkes fazárnak nevez. Egyedileg készültek az adott épülethez és annak ajtajához igazítva.
A pincezárak, pinceajtók gyakran az épülethez képest aránytalanul masszívak és nagyok voltak. A pincében őrzött bor és a termeléséhez, feldolgozásához használt eszközök értéknek számítottak, ezért a bejáratot gondosan zárták, és vigyáztak, nehogy illetéktelen kézbe kerüljön a kulcsa. (Míg a faluban lévő házaik zárására nem, vagy csak alig ügyeltek.) A fából faragott zárak kevésbé voltak költségesek, mint a kovács- vagy lakatosmunkák. A hozzájuk tartozó, néprajzi gyűjteményben őrzött nagyméretű kulcsok között találunk fából és fémből készülteket is. A helyi kovácsok által vasból gyártott darabok esetében előfordulhat, hogy az elveszett vagy tönkrement fakulcsokat helyettesítették velük.
A szerkezetet Arany János szóhasználata után nevezik a szakirodalomban makkos fazárnak. A bonyolultabb változatoknál az ajtóra erősített magas fahasábba több függőleges vájatot véstek. Ezek mindegyikében a beleillő kisebb fahasáb („makk”) könnyen fel-alá mozgatható. A nagy fahasáb vízszintes vájatában vaskos faretesz jár, amelyen a makkok csapjának megfelelő méretű vésett nyílások vannak. Amikor a makkok ezekbe a nyílásokba beleesnek, a vízszintes retesz mozdíthatatlan, az ajtó zárva van. Ha a retesz fölötti kulcslyukon a megfelelő számú foggal ellátott fakulcsot a zárba tolják, segítségével a makkok fölemelhetők, az ajtó nyitva van. Egyes szerkezeteket csak a titkos módszer ismerői tudták kinyitni.
Írta: Gyanó Szilvia
Restaurátor: Pulai Attila
Fotó: Hohl Zoltán
Digitális munkálatok: Várnagy Veronika
 |
Pinceajtó. Nagybakónak, Szakál-hegy Részben boronafalu, sárral tapasztott épület. A pinceajtó jobb oldali szárfáján „ritka megoldású pincezár vésete”. Fotó: Kerecsényi Edit, 1965 |
 |
Pinceajtó. Nagybakónak, Szakál-hegy Részben boronából álló pince két keményfa pallóból készült ajtaja, melyet különleges fa-zár nyitott. Fotó: Kerecsényi Edit, 1965 |
 |
Kölkes zár működési elve (Dornyay Béla nyomán) |
Irodalom: |
|
A képeslapok 80 Ft-os egységáron megvásárolhatók a Thúry György Múzeumban (Nagykanizsa, Fő út 5.)
