A Kassa melletti Jánokon született 1881-ben régi abaúji nemesi család sarjaként. Apja gömrői főispán volt, férje honvéd ezredes, négy gyermekük született.
Háborús visszhangok címmel már korábban is jelent meg verseskötete, nevét azonban a pályadíj elnyerése tette ismertté és ezáltal lett a kor legtöbbet idézett poétája.
Alig negyvenkét évesen hunyt el. Díszsírhelyet a Kerepesi temetőben kapott, síremlékére a Hiszekegyet vésték.
A trianoni békeszerződés aláírása után kialakult revíziós és irredenta törekvéseket az a széles körben elterjedt embléma fejezte ki a leghatásosabban, amely az új határokat a történelmi Magyarország határai közé rajzolva tartalmazta, alatta a Nem! Nem! Soha! jelszóval. Ez a kép valósággal elárasztotta a Horthy-korszak mindennapjait: megjelent különféle nyomtatványokon, jelvényeken, ajtóra szerelhető színes plaketteken, képeslapokon, iskolai taneszközökön, szódásüvegeken, hamutartókon, mindenféle dísztárgyakon és az első világháborús emlékműveken is.
József Attila fiatalkorában, 1922-ban a Nem, nem, soha! címmel írt verset, ami azonban 1989-ig semmilyen formában nem jelent meg, legfeljebb csak említést tehettek róla, így a nagyközönség nem ismerhette. A vers a trianoni békeszerződésre reflektál erősen hazafias hevülettel, az ott elvesztett területek visszafoglalását vetítve előre, egyúttal pedig tökéletesen kifejezve az akkori közhangulatot.
Bár a címre hasonlító szlogen számtalan propagandakiadványon és propagandaterméken szerepelt, és a Területvédő Ligának is a nem hivatalos jelszavává vált („Nem! Nem! Soha!” formában), a versnek és ennek a szlogennek szinte bizonyosan semmi köze egymáshoz, ugyanis József Attila sohasem publikálta, és Juhász Gyula kivételével a korszakban vélhetően senki sem ismerte.