Egy hajdani karácsonyi ajándék – Gyermekjáték az 1910-es évekből
Fából készült, trapéz alapú, hátrafelé szűkülő, két oldalfallal és egy hátfallal ellátott játék hentesüzlet, mely előröl nyitott.
Hátlapjához lécből kétrészes állványt szögeztek, melynek két-két fémcsőből készült rúdján, apró dróthurkokon plasztilinből formált vörös és fehér „kolbászok” lógnak. Fehérre festett, csempét utánzó négyzetekkel díszített.
A játékot Bentzik Katalin nyugalmazott óvónő adományozta a múzeumnak, ő kapta tíz, tizenegy éves korában karácsonyra. Elmondása szerint egyik legkedvesebb játéka volt. Az 1905-ben született Kató Dr. Bentzik Ferenc városi tiszti ügyész legkisebb, az egész család által nagyon szeretett, kényeztetett gyermeke volt. Két idősebb bátyja, akik jogot tanultak Budapesten, édesanyjuk kérésére a miniatűr húsokat, hentesárukat marcipánból készültekre cserélték, amelynek Katalin különösen örült, hiszen ezután a vendégségbe érkező pajtásait meg tudta kínálni a marcipánból készült kolbászokkal.
A gyermekek legfőbb időtöltése a játék. Így volt ez száz éve és százezer éve is. A játék a tanulás legfontosabb folyamata, amikor gyakorolni lehet a felnőttektől ellesett viselkedést, társas viszonyt, mozdulatokat, így a szórakozáson túl a „túlélés” záloga is. Az őskortól kezdve ismerünk olyan tárgyakat, melyeket nem tudunk másként értelmezni, csak gyermekjátékként. Ezek általában a felnőttek eszközkészletének kicsinyített másai, amik beleférnek egy apró gyermekkézbe is. Bizonyos az is, hogy a gyerekek a középkor folyamán is játszottak. Igaz, hogy a játékok legnagyobb része játékszer, játékeszköz nélküli, de a gyermekek szabadidejüket a szabadban töltötték, csoportokban játszott mozgásjátékokkal, a kisleánykák az énekes, táncos játékokat kedvelték.
Magyarországon a 17-18. században nem volt számottevő játékkészítés, a fazekasok állítottak elő apró edényeket, az esztergályosok csapócsigát, stb. Az olcsó játékok tömeges termelése háziipari eszközökkel az osztrák és bajor Alpokban, valamint Türingiában, és az Érchegységben indult meg.
A 18. sz. végén a természettudományos érdeklődés hozta létre, illetve népszerűsítette a már korábban feltalált fizikai játékokat (laterna magica, sztroboszkóp, kaleidoszkóp, tükrös játékok). Az 1800 körüli nürnbergi játékkatalógusokban az állatok, járművek mellett a fizikai, optikai játékok szerepelnek nagyobb arányban. A 18. század végén születettek meg Nürnbergben az ólom- illetve ónkatonák, és több mint egy évszázadig diadalmenetben haladtak előre. A 19. század végén, a 20. elején előre törtek a konstrukciós játékok, valamint az óraműves állatkák és járművek. A játékvonat a fiúgyermekek álma volt, mára azonban már felnőtt férfiak hobbija. Játékállatokkal mindig szívesen játszottak a gyerekek, a textilből készült, kitömött, simogatható, szeretgethető állatok, elsősorban a mackók, a 20. század elején tűntek fel.
A 19. században a polgáriasodással megnövekedett az igény a gyermekjátékok iránt Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, és ezt már csak az ipari úton előállított játékokkal tudták kielégíteni. Míg a középkortól kezdve a játékokat leginkább a búcsúkban, vásárokban felállított sátrakból szerezték be a szülők, a 19. században már megjelentek az állandó játékkereskedések is.
A képeslapok 80 Ft-os egységáron megvásárolhatók a Thúry György Múzeumban (Nagykanizsa, Fő út 5.)
