Thúry György Múzeum

Digitális gyűjteményünk

Thúry György Múzeum

Magyar Plakát Ház

Nagykanizsa, Erzsébet tér 14-15.

Magyar Plakát Ház

A hónap műtárgya

A kiskanizsai Szívgárda csapat zászlaja, 1942

A 2021_majus_00_thCsontszínű, virágmintás – liliomokkal és apró virágokkal, levelekkel díszített – brokátból készült, géppel varrott és kézzel hímzett, úgynevezett „labarum formájú”, keresztrudas zászló. (A labarum formájú templomi zászlók tartórúdja kereszt alakban kapcsolódik a nyélhez a római hadijelvény, a labarum mintájára. A keresztrúdról lelógva a zászlók teljes felülete látszik mindkét oldalon.)
A zászlót a tetején található bújtató segítségével helyezték a keresztrúdra, melyhez két furaton keresztül sárgaréz csavarral rögzítették a leveles, indás mintázatú, szintén sárgarézből készült akasztóelemet. (A zászlórúd felső részén található kampóra akasztották fel a zászlót.) A keresztrúd végeit sárgaréz, gömb formájú záróelemekkel díszítették.
A zászlólap – az elő- és hátlapon egyaránt – körben fémszálas, aranyszínű paszományszalaggal szegett, s két oldalán függőlegesen is két ugyanilyen levarrott szalaggal díszített. Az előlapon középen medalionszerű keretezésben kettős dobelin hímzésű mező látható, mely a Gyermek Jézust ábrázolja feje körül dicsfénnyel kiemelve, jobbjával áldást oszt, bal kezével szívét mutatja. „Jézus Szívét”, az isteni szeretet jelképét megnyitott, lángoló szívként ábrázolták, melyből kereszt nő ki s fénysugarak áradnak. (A Szívgárda vezetői fő feladatuknak a gyermekek Jézus Szívének megfelelő szellemben történő nevelését tartották. A Gyermek-Jézust állították ideálként a gárdisták elé, ezzel segítve a vele való azonosulást.  Ezért került a zászlóra is a Gyermek-Jézus ábrázolás.)
A hímzett mező alatt és felett a domború hímzéses „Jézus Szíve” „Bízom Benned!” felirat olvasható.
A zászlólap ívesen szabott alja és a bújtatónál visszahajtott felső sáv is aranyszínű fémszálból sodort rojttal ékesített. A keresztrúd végén egy hosszan lelógó, szintén aranyszínű fémszálból készült bojt található, melynek segítségével össze lehetett fogni a zászlót.
Hátlapjának hímzett mezője hiányzik, kivágták, a fennmaradt források alapján nem ismerjük ábrázolását. 
A nagykanizsai elemi népiskolák értesítői már 1930-tól beszámoltak a hitoktatók vezetésével mindhárom iskolai körzetben megtartott „gárda-gyűlésekről”, melyeken a III- VI. osztályos tanulók vettek részt, de pontosabb adatok a tevékenységükről nem ismertek.
Kiskanizsán a Szívgárda csapat hivatalosan – a templom Historia Domusának feljegyzése szerint – az 1935-36. tanévben alakult meg 100 taggal P. Andreska Felicián ferences hitoktató vezetésével. A II. Szívgárda csapatot Muzslay László hitoktató szervezte meg, az új tagokat 1936. február 9-én avatták fel. A szívgárdisták száma Kiskanizsán így már közel 200 főre emelkedett.
A Szívgárda az 1930-as években a legelterjedtebb vallásos gyermekszervezet volt Magyarországon, a Jézus Szívét tisztelő és Jézusért apostolkodni akaró 6-14 éves katolikus fiúk és leányok vallásos egyesülete, a Jézus Szíve Szövetség gyermektagozata.
Eredetileg „A Szív” című újság terjesztését segítette néhány budapesti egyházi iskola, a növendékekből álló utcai terjesztői csapatot „Jézus szíve postagalambjainak” nevezték el. Egyre több városban működtek, közülük néhányan Szegeden a Miasszonyunk zárdaiskolában hozták létre 1920-ban az első „Szívgárda csapatot”, majd lassan ebből fejlődött ki a Szívgárda-mozgalom.
Célja a valláserkölcsi és hazafias nevelés elmélyítése, a családi élet megszerettetése, a munkára és kötelességteljesítésre nevelés volt. Egy-egy iskolai osztály szívgárdistái általában egy szakaszt alkottak. A szakaszok alkották a gárdacsapatot, melynek élén a csapatvezető állt (általában hitoktatók, részben tanítók, tanítónők).
A gyermekeknek hetente, kéthetente összejöveteleket tartottak kedélyes, családias légkörben, ének, beszélgetés, játék közben került sor a hitbuzgalmi oktatásra. Ünnepségeket, kirándulásokat szerveztek, karácsonykor általában megajándékozták a szegény gyermekeket. A csapatvezetők kapcsolatban álltak a szülőkkel is, szülői értekezleteket tartottak, évente apák és anyák napját rendeztek. 1930-ban 654 helyen kb. 800 gárdacsapat működött az országban több mint 100. 000 taggal, 1942-ben 2500 gárda kb. 300.000 taggal.
A P. Solymos Rezső hitoktató vezetésével 200 taggal működő kiskanizsai Szívgárda csapat zászlajának avatására 1942. május 10-én került sor.
P. Takács Imre dr. tartományfőnök-helyettes szentelte fel a hozzá tartozó 10 db Jézus Szíve és 8 db kék-fehér ókeresztény jelvényes kis zászlóval, valamint két selyem (Jézus Szíve és Mária Szíve) párnával együtt.
A Zalai Közlöny tudósítója szerint a templom és a kórus zsúfolva volt hívekkel, Nagykanizsáról is sokan kimentek a kis gárdisták „lélekemelő ünnepségére”. A szentmise után a Templom téri iskola udvarán ünnepély kíséretében verték be a zászlószegeket, majd délután a Polgári Olvasókör nagytermében díszközgyűlést, s „műsoros gyermekdélutánt” tartottak. Tánc- és énekszámok mellett P. Solymos Rezső hitoktató, a csapat vezetője rendezésében két színdarabot mutattak be.
A Szívgárdisták minden egyházi ünnepen, elsőáldozáson részt vettek zászlójukkal együtt. A nagy zászló mellett két kislány vitte a Jézus és Mária szívével díszített párnákat, a többi gárdista kisebb zászlókkal vonult fel.
Egyenruhaként világoskék blúzt és perelint viseltek fehér vagy kék sapkával, hozzá fehér vagy sötét rakott aljat.
A hosszú évtizedeken keresztül a kiskanizsai Sarlós Boldogasszony Plébánia által megőrzött Szívgárdista csapatzászló az Együtt Kiskanizsáért Egyesület és elnöke Horváth Jánosné Plander Julianna segítségével 2016-ban került be a múzeum gyűjteményébe.

 2021_majus_01_th
Elsőáldozók 1947-1948 körül a Templom téri iskola udvarán tanítónőjükkel, Vargha Béla iskolaigazgatóval és a hitoktató ferences lelkésszel. Az ünnepségen részt vettek egyenruhájukban a Szívgárdista leányok is: a zászló előtt a párnát tartja Imrei Erzsi, tőle jobbra a párna szalagjával Gyöngy Mária, mögöttük Vajda Mária, mögötte, a zászló mellett Törő Magda látható. Jobb oldalon a párnát tartja Vadász Ilona, bal oldalán Skernyák …, jobbra Gaál Györgyi, mögöttük „Nincsics Annus”, mögötte Hohl Mária áll.
2021_majus_02_th
A kiskanizsai Szívgárdisták P. Solymos Rezső ferences lelkésszel az 1940-es évek elején
Összeállította: Kunics Zsuzsanna
 A felvételt készítette: Hohl Zoltán

 

„Háromszorhímes” és „kétszerhímes” tojások Véséről

01Magyarországon és a tőle keleti, északi és déli irányban fekvő országokban a viaszolás a húsvéti tojás díszítésének jellemző módja, az alapszínnél pedig hagyományosan a piros vagy annak valamilyen árnyalatának (vörösesbarna, sárgáspiros, rózsaszínű) elérésére törekednek. A Nagykanizsához közeli Vésén azonban a szokásostól eltérő, fekete alapszínű viaszolt tojásokat is készítettek az asszonyok. Korábban e terület a nagykanizsai múzeum gyűjtőterületéhez tartozott, így kerültek az egyedi technikával készített kis remekművek a gyűjteménybe. A jellegzetes fekete színű, kétszer vagy háromszor hímes tojások festéséhez kovácsszén összeolvadt salakjából, a tüzes vasról kovácsolás közben lehullott vasporból és savanyú káposzta vagy -paprika forralt levéből készítettek főzetet. A sötét alapból emelkedtek ki aztán a zöld ill. piros színű minták.

 

Bertók Ferencné 1969-ben mutatta meg Kerecsényi Editnek, hogy hogyan készülnek a vései „háromszorhímes” tojások. Festésük három fázisban történik, három féle színű lesz a végeredmény, melyből adódik elnevezésük: 

  1. A tojás kerületén és közepén viasszal mintákat rajzoltak, majd zölddel színezték a leveleket. A zöld tintával megfestett mintákat viasszal „lefedték”. A hím így zöld maradt alatta.
  2. Miután a minta zölden maradó részeit viasszal lefedték, meleg piros festékbe mártották. A pirosra festett tojást száradás után forró viasszal lefedték: a mintának azt a részét, amit pirosan kívántak hagyni.

01 2 3

04 5

  1. A tojást feketére festik. A festéklé a kovácsműhely üllője alatt összesöpört vasszemét felfőzésével készül. A fekete lében készre főzik. Végül a fekete léből kiveszik, langyosra hűtik, és puha ronggyal letörlik: a viasz lejön róla és szépen mutat a fekete alapon a piros, zöld minta.

06 10

07 8 9

A legtöbb kétszer és háromszor hímes tojást Vésén gyűjtötték, de a szomszédos Inkéről is kerültek a néprajzi gyűjteménybe azonos technikával készült darabok, sőt Csurgóról és Letenyéről is. Lábodon „kéccőhímös” néven készültek hasonló technikával a húsvéti tojások.

Tekintse meg húsvéti virtuális kiállításunkat is!

Gyűjtő: Kerecsényi Edit
Műtárgyfotó és utómunka: Hohl Zoltán
Írta és összeállította: Gyanó Szilvia

1848-as honvédzászló

zh 00 thAz 1848-1849-es forradalom és szabadságharc alatt használatos honvédzászló két sávból összevarrott, fehér taft selyemből készült.
Előlapján az országcímerrel, hátlapján a Madonna képével díszített. Az ovális, arany színű (fekete, barna és szürke színnel kiemelt) babér és tölgyfa koszorúval övezett koronás kiscímer felett az országalma látható. Magyarország védasszonya jobbjában jogart tart, bal lábán a gyermek Jézus ül, aki jobb kezét az ölében lévő országalmán nyugtatja. Mária jobb lába alatt sarló alakú hold látható. A képet keretező ovális mező alsó részét hegyvidék és várábrázolás díszíti. (A zászló jobb felső sarkából egy nagy téglalap alakú rész hiányzik.)
A honvédzászló a Városi Múzeum – II. világháború alatt feldúlt – régi anyagából maradt fenn, leírása, az adatait tartalmazó leltárkönyv azonban megsemmisült.  Így történetét nem ismerjük, nem tudjuk, melyik zászlóalj részére készült, mely csatákban használták.
Valószínűleg Halis István gyűjtötte, illetve az ő igazgatása idején került a gyűjteménybe. Egy, a Zalai Közlönyben 1926. júliusban megjelent írás sürgeti azoknak a tárgyaknak a közszemlére bocsátását, melyeket sikerült a múzeum céljaira összegyűjteni. A cikk szerzője a bemutatásra váró tárgyak között felsorolta az „1849-i Szűzmáriás zászlót” is. Így biztosan tudható, hogy 1926-ban már a múzeum gyűjteményébe tartozott.
A külső és belső bizonytalanság miatt 1848 májusában megkezdődött a korábban már létrehozott nemzetőrség mellett a tíz zászlóaljból álló honvédsereg felállítása is, megindult a toborzás. Az önkéntes nemzetőr zászlóaljak jelentős része (1848 őszén) honvédzászlóaljjá alakult át.
A nemzetőrség felszerelése a törvényhatóságok feladata volt, a honvédzászlóaljaké a központi Ruházati Bizottmányé, de rendszerint ez a feladat is az egységeket kiállító megyékre, városokra hárult. Ők készíttették az egyenruhákat, lábbeliket, felszerelési tárgyakat, s az alakulatok zászlóit is.
Minden gyalogzászlóaljnak és lovas osztálynak volt saját zászlaja. A zászló gondosan őrzött, megbecsült szimbólum volt, elvesztése szégyent hozott az egész alakulatra.zh 01 th
A honvédzászlók fehér selyemből készültek (a gyalogsági zászlók nagyobbak voltak, 179x126 cm nagyságúak; a lovassági zászlók 73x73cm méretűek). Előlapjukat az országcímer, hátlapjukat a Madonna képe díszítette, három vagy négy oldalukat körben vörös-zöld lángnyelvek szegélyezték. A nemzeti színűre festett zászlórúd lándzsa formájú fémcsúcsára az országcímert, másik oldalára az V. F. (V. Ferdinánd) névjelet vésték.
A trónfosztás után néhány zászlót átfestettek, a korona helyébe koszorúval övezett kard került, az ezután készült zászlókra már a korona nélküli címert festették.
A zászlók azonban nem voltak egyformák, egyedileg, különböző helyeken készültek. Különbözött a címer mérete, stílusa, a lángnyelvek mérete, száma is. A Honvéd Ruházati Bizottmány csak a tél elején vette át a zászlóügyek intézését, ekkor egyszerre nagyobb mennyiséget rendeltek. Mikor 1849 januárjában kiürítették Pestet, 44 új, még ki nem adott zászlót vittek magukkal Debrecenbe.
A Thúry György Múzeumban őrzött honvédzászló is az egyedileg készült zászlók sorába tartozik, ovális mezőinek festése finom mívű. A festett Mária-kép és a koronás címerábrázolás a szabadságharc idején kiadott érméken és a csákódíszeken megjelenő tipikus ábrázolásokkal rokon.

 

zh 02 th zh 03 th

 

Összeállította: Kunics Zsuzsanna
A felvételeket készítette: Hohl Zoltán

Frakk az 1920-as évekből

 

A frakk - a múzeum Színes selymek, fodrok, csipkék 1860-1930 című divattörténeti kiállításának részlete

Fekete gyapjúszövetből, iparos által készített férfi alkalmi ruhadarab. Eleje rövid, derékig érő, két paszománygombbal, frakkgombolással lazán zárul. Az alsóbb része hátrafelé szárnyakban folytatódik, melyek leérnek a térdhajlat vonaláig.  Hátának közepén látszik a „Görög Mihály” cégjelzés.
A frakkot eredetileg csak a katonaság viselte, a 18. században vált divatossá. Angliában csakhamar az előkelők viseletévé vált. A ruhadarab kezdetben színes kelméből készült és arany vagy ezüst gombokkal volt díszítve; csak 1848 felé kezdték kizárólagosan fekete kelméből készíteni.
A férfiak a bálokon a 19. század közepén kék frakkot viseltek, az 1870-80-as években már csak a fekete frakk volt megfelelő fehér keménygallérral és fekete csokornyakkendővel. Ez utóbbi a század végétől a pincérek frakkjának kiegészítője lett, elegáns férfi este csakfehér csokornyakkendőt viselt.
Az operában, a színházi páholyokban az uraknak frakkot illett ölteni. Látogatáskor megfelelt a zsakett is, a század végétől a szmoking, melyKep1 th eleinte a „dohányzó”- helyiségben hordható öltöny volt azokon az összejöveteleken, mikor a férfiak egymással kártyáztak, mulattak.
„Frakkot nagy gálában, bálban, elegáns estélyekre, esti esküvőre viseltünk. Hozzá mindig fekete nadrág járt, melynek külső oldalán egy-egy selyem csík – lampasz – ment végig. Frakkhoz mindig erősen kikeményített plasztronos frakking járt, melyben én gyöngyház gombokat viseltem, de voltak barátaim, akik arany inggombokat hordtak. A kemény mandzsettában nekem is arany mandzsettagomb volt. A baloldalon fehér selyemzsebkendő. Fehér selyem csokornyakkendő járt hozzá. Frakkhoz mindig cilinder illett, és akinek volt, az fekete estélyi perelint hordott felette, ezt persze letették a ruhatárban a cilinderrel, a fehér szarvasbőr glasszékesztyűvel és a vékony, elegáns, legtöbbször ezüst fejű sétapálcával együtt. A cipő az eszkarpen (Escarpin tánccipő, könnyű cipő) ez volt az igazán elegáns báli cipő, de ment hozzá a fekete lakkcipő is. Rendszerint az első nagy bálra kapta a fiatalember a frakkját, vagy ha addig nem volt neki, és délután esküdött, akkor az esküvőjére.” 
Tudjuk meg Révffy Andor visszaemlékezéséből, aki 1973-ban adta a múzeumnak ajándékba ezt az általa használt, 1925 körül varratott frakkot.
1968-69-ben és 1973-ban szinte egy teljes ruhatár – több mint 150 viseleti darab és kiegészítő – került be a múzeumba Dr. Révffy Andor ajándékaként.
Az angol úri divat minden kérdésében otthonos Mangold Béla Kolos szabómester, divatárukereskedő, lapszerkesztő táblázattal sietett a tudatlanok segítségére, ebből mutatunk egy kis részletet, mely meghatározza az illendő báli viseletet.

 

Öltözködés táblázata

Alkalom

Kabát

Mellény

Nadrág

Kalap

Kesztyű

Cipő

Gallér

Ing

Nyakkendő

Inggomb

Harisnya

Felöltő

Bál

Frakk

Fehér vagy fekete

Fekete

Klack

Fehér glace

Lakk

Álló, kihajtós

Fehér kemény

Fehér csokor

Gyöngy vagy arany

Hosszú fekete

Paletó

Összeállította: Mikó-Baráth Franciska
A felvételt készítette: Hohl Zoltán

Írószekrény, 1840 körül

iroszekreny thA rejtett záródású titkos rekeszekkel ellátott kétrészes írószekrény alsó része kétajtós, belül polccal és fiókkal; felső része lenyitható. A lenyitható rész felett egy széles fiók található, a kulcslukat sötétbarna fából berakott kis pajzs keretezi. A fiók két oldalán lantot ábrázoló intarzia látható.
A szekretert elöl kétoldalt faragott pálmalevél díszű, aranyozott oszlopfejes oszlopok határolják. A lenyitható asztallap mögött középen egy – fekete oszlopokkal határolt – hátul tükrös kis fülke található. Az alsó része fekete-piros tusfestékkel készített stilizált mintázattal díszített. A fülkét fényezett, topolyagyökér borítású, fenyőfából készített kis fiókok fogják közre. A középső sávot félpillérek tagolják három részre, a tükrös fülke két oldalán 3-3 fiók látható.
A fülke tükrös hátlapja mögött két polcos titkos rekesz található. A középső kis fiók alatti lap kiemelhető, alatta egy újabb, tárolásra szolgáló titkos rekesz húzódik a szekrény egész hosszában.
A tükrös rész fölötti jobb oldali fiók oldalain kézzel írott feliratok olvashatók, az egyik oldalon: „1843 Ápr. ig. Szabó Sándortól 112 Vfrt 30 fton”, a másik oldalon: „1843. Ápr. ig. vettem 112 vf. 30 Fton”, alatta egy másik kézírással: „Kijavíttattam és Nagykanizsára hozattam 74 K 14 f. 1905. márc. Dr. Eöri Szabó Jenő”.

Az írószekrény első, 1840-es évekbeli gazdáját nem ismerjük, a felirat tanúsága szerint 1905-ban került Nagykanizsára. Dr. Eöri Szabó Jenő törvényszéki bíró vásárolta meg, s hozatta az akkori Kölcsey utcai lakásába. Dr. Eöri Szabó Jenő 1898 óta működött Nagykanizsán, 1914-től a nyugdíjba vonulásáig, 1928-ig a törvényszék elnöki tisztét töltötte be.
Később a szekreter a Teutsch család birtokába került. Teutsch Gusztáv (1889-1954) drogista, fűszer- és csemegekereskedő 1914-től résztulajdonosként dolgozott Nagykanizsán egy drogáriát működtető cégnél, majd 1918-ban az egész a tulajdonába került. Üzletét az 1920-as években a Fő út 1. szám alatt, majd az 1930-as években a Városháza földszintjén működtette. 1939-től fióktelepet tartott fenn Miskolcon is. Tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának, a városi képviselőtestületnek.
A család által használt írószekrény 1976-ban került a múzeum gyűjteményébe özv. Teutsch Gusztávné hagyatékából az egyik örököstől.

Összeállította: Kunics Zsuzsanna
A felvételt készítette: Hohl Zoltán

Egy hajdani karácsonyi ajándék – Gyermekjáték az 1910-es évekből

mutargy1 2020 12thFából készült, trapéz alapú, hátrafelé szűkülő, két oldalfallal és egy hátfallal ellátott játék hentesüzlet, mely előröl nyitott.
Hátlapjához lécből kétrészes állványt szögeztek, melynek két-két fémcsőből készült rúdján, apró dróthurkokon plasztilinből formált vörös és fehér „kolbászok” lógnak.  Fehérre festett, csempét utánzó négyzetekkel díszített.
A játékot Bentzik Katalin nyugalmazott óvónő adományozta a múzeumnak, ő kapta tíz, tizenegy éves korában karácsonyra. Elmondása szerint egyik legkedvesebb játéka volt. Az 1905-ben született Kató Dr. Bentzik Ferenc városi tiszti ügyész legkisebb, az egész család által nagyon szeretett, kényeztetett gyermeke volt. Két idősebb bátyja, akik jogot tanultak Budapesten, édesanyjuk kérésére a miniatűr húsokat, hentesárukat marcipánból készültekre cserélték, amelynek Katalin különösen örült, hiszen ezután a vendégségbe érkező pajtásait meg tudta kínálni a marcipánból készült kolbászokkal.mutargy2 2020 12th
A gyermekek legfőbb időtöltése a játék. Így volt ez száz éve és százezer éve is. A játék a tanulás legfontosabb folyamata, amikor gyakorolni lehet a felnőttektől ellesett viselkedést, társas viszonyt, mozdulatokat, így a szórakozáson túl a „túlélés” záloga is. Az őskortól kezdve ismerünk olyan tárgyakat, melyeket nem tudunk másként értelmezni, csak gyermekjátékként. Ezek általában a felnőttek eszközkészletének kicsinyített másai, amik beleférnek egy apró gyermekkézbe is. Bizonyos az is, hogy a gyerekek a középkor folyamán is játszottak. Igaz, hogy a játékok legnagyobb része játékszer, játékeszköz nélküli, de a gyermekek szabadidejüket a szabadban töltötték, csoportokban játszott mozgásjátékokkal, a kisleánykák az énekes, táncos játékokat kedvelték.
Magyarországon a 17-18. században nem volt számottevő játékkészítés, a fazekasok állítottak elő apró edényeket, az esztergályosok csapócsigát, stb. Az olcsó játékok tömeges termelése háziipari eszközökkel az osztrák és bajor Alpokban, valamint Türingiában, és az Érchegységben indult meg.
A 18. sz. végén a természettudományos érdeklődés hozta létre, illetve népszerűsítette a már korábban feltalált fizikai játékokat (laterna magica, sztroboszkóp, kaleidoszkóp, tükrös játékok). Az 1800 körüli nürnbergi játékkatalógusokban az állatok, járművek mellett a fizikai, optikai játékok szerepelnek nagyobb arányban. A 18. század végén születettek meg Nürnbergben az ólom- illetve ónkatonák, és több mint egy évszázadig diadalmenetben haladtak előre. A 19. század végén, a 20. elején előre törtek a konstrukciós játékok, valamint az óraműves állatkák és járművek. A játékvonat a fiúgyermekek álma volt, mára azonban már felnőtt férfiak hobbija. Játékállatokkal mindig szívesen játszottak a gyerekek, a textilből készült, kitömött, simogatható, szeretgethető állatok, elsősorban a mackók, a 20. század elején tűntek fel.
A 19. században a polgáriasodással megnövekedett az igény a gyermekjátékok iránt Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, és ezt már csak az ipari úton előállított játékokkal tudták kielégíteni. Míg a középkortól kezdve a játékokat leginkább a búcsúkban, vásárokban felállított sátrakból szerezték be a szülők, a 19. században már megjelentek az állandó játékkereskedések is.

Összeállította: Mikó-Baráth Franciska
A felvételt készítette: Hohl Zoltán 

Karmantyú – muff, az 1930-as évekből

IMG 8530 thA karmantyú barna szőrméből, iparos által készített viseletkiegészítő. Barna műselyem-ripszből varrott, vatelinnel bélelt, belül üres, csőszerű párna, melyet kívülről szőrme borít. Elején felhajtható, húzózáras zsebbel ellátott, mely kapoccsal zárul. Felső részén bőrből készített fogófül van.

Vegele Judit, Vegele Károly a piarista gimnázium igazgatójának leányáé volt, aki 1937-ben Budapesten kapta. Egyik unokahúga051 th adományozta a múzeumi gyűjteménynek 1983-ban. Az ajándékozó visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Vegele Juditnak ez idő tájt egy világosbarna télikabátja és sötétbarna kalapja volt, ahhoz viselte a muffot. Ebben az időben Nagykanizsán ilyen táskaforma muffja senkinek sem volt. Ez a kivitelezés azért volt különösen praktikus, mert nem kellett hozzá külön retikült hordani, belefért minden a zsebébe, amire a hölgyeknek szüksége lehetett.

A karmantyú egy melegen bélelt henger alakú rendszerint szőrméből varrott ruhadarab, 20–40 cm hosszú, csőszerű viseletkiegészítő, melyet a nők télen, alkarjaikat beledugva viseltek. Téli, utcai, a kéz melegen tartására szolgáló darab.

Régen a lovagi öltözéken a kart védő lemezt nevezték karmantyúnak. Népiesen, néhol karmentőnek is hívták. A polgári és nemesi réteg hímzéssel és rátét csíkokkal díszített, nyúlszőrméből készült muffjai mellett a szegények egyszerű birkaszőrt használtak.A karmantyú elődjének tekinthető a burgundi viseletben a ruhaujjak tölcsér formájú meghosszabbítása, amivel a férfiak és nők a hűvös idő ellen védekeztek. A henger alakú prémkarmantyú, mint önálló ruhadarab Velencében jelent meg először. Egy 1590-ben kiadott albumban látható egy muffot viselő velencei hölgyet ábrázoló metszet. Itáliából kiindulva egész Európában elterjedt. Németországban, ahol a prém nagy divat volt, csak a 18. században tűnt föl. A 17. és a 18. században a muff a férfi- és a női öltözködésnek is alkotó eleme volt, s gyermekek is viselték, viszont a magasabb osztályok privilégiumának számított.  A nők nemcsak utcára viselték, hanem otthon és társaságban is. A francia forradalom után a férfiak végleg letették a karmantyút, a női divatba időnként visszatér, alakja, mérete, anyaga számos változáson ment keresztül. A 20. század alkotása a praktikus táskamuff, ami egyben retikülként is használható.

012 th IMG 8535 th 004 th

 

Összeállította: Mikó-Baráth Franciska
A felvételt készítette: Hohl Zoltán

Emlékkönyvek a 20. század elejéről

emlek 1 thA hónap műtárgyaként a zágrábi Lemmer Mária bordó bársony és Lemmer Erzsébet zöld bársonyborítású 1900-as évek elejéről, és Offenbeck Manci 1920-as évekből származó bársonykötéses, veret-dísszel mintázott emlékkönyveit mutatjuk be.
Lemmer Mária és testvére Erzsébet rajzokkal és matricákkal díszített emlékkönyvének bejegyzései 1906 és 1927 között Zágrábban és Nagykanizsán készültek.
Offenbeck Manci 1923 körül, kislány korában kapta emlékkönyvét, egy lila bársonyba kötött könyvet, 30 fehér lappal. Kötése kipúposodó, elülső táblája tömöttebb, ragasztott fémverettel díszített. Lapjait rézkapocs tartja össze. Első oldalán matricás virágdísz, többi oldalain kézzel írott emlékversek, rajzok, illetve aláírások vannak.
Az emlékkönyvek rendszerint ajándékba kapott vagy külön erre a célra vásárolt füzetek, könyvecskék. Kivitelezésüket, formájukat tekintve nagyon sokfélék lehettek, lehetnek. Egyesek egészen apró noteszek, mások díszes, cifra kivitelezésű, bőr- vagy bársonykötésű könyvecskék. Elsődleges funkciójuk a kapcsolatteremtés, vagy a már működő kapcsolat visszaigazolása az emlékírás révén.emlek 2 th
A 20. század első felében az emlékkönyvi bejegyzések elsősorban a valóságban is működő, nem csak potenciális érzelmi igényeket kielégítő szövegek voltak, megkönnyítették az udvarlást, a leányok és fiatalemberek közti érzelmi kommunikációt szolgálták, továbbá egyfajta asszonyi világszemléletet fejeztek ki. Nagyon sok esetben a szövegekből a női öntudatosulás és egy ahhoz kapcsolódó sajátos vágyvilág bontakozik ki.
Az általunk bemutatott emlékkönyvek is hasonló szövegeket, emlékverseket tartalmaznak:
„Ha évek múltával forgatod e könyvet, s elébed jut nevem,
gondolj reám, s mond el: Erre emlékezem.
Kovács Jolán”

Emlek th„Emlékkönyvedbe mit tűzzek én?
Tűzzek virágot? A virág mit ér?
A virág gyorsan hervad, s vele az emlékezet;
Csak szeretet az, mely nem ismer enyészetet;
Gondolj néha arra, ki téged hűen szeret.
Igaz szeretettel: Fülöp”

 Az 1950-es és 1960-as években az emlékkönyvek tulajdonosai már a középiskolás lányok, ezekben az évtizedekben elmélyül az emlékkönyvszövegek „vallomásos jellege”, hiszen az emlékkönyv a nagylányok egymás közti kommunikációjának az eszközévé vált. Ebben az időszakban a szerelem-téma határozza meg a szövegek legnagyobb részét.

Az 1970-es és 1980-as éveket felölelő korszakban az emlékkönyvnyitás életkora még inkább csökkent, mivel elsősorban a felső tagozatos általános iskolai lánytanulók válnak az emlékkönyv-kultúra tovább éltetőivé. A szöveganyagban ebben az időben előtérbe kerültek a kívánságok és jelentősen megnőtt a száma a tréfás, humoros szövegeknek is.

 

Összeállította: Mikó-Baráth Franciska
A felvételt készítette: Hohl Zoltán

emlek 3 th

Az Arany Szarvas Szálló 1880 körül készült üveg díszhordója

hordo thAz üvegből gyárilag fújott díszhordócska 1880 körül készült. Abroncsait kidomborodó üveggyűrűk jelképezik. Oldalán és mindkét fenekén maratott, illetve metszett leveles, folyondáros füzérmintával díszített. A felső akonanyílása és a csapja körül vastag gyűrűvel ellátott.  Üvegből fújott csapja a felső részén szintén maratott, metszett díszű.
Kézzel faragott állványa nyárfából készült, pácolt, lakkozott. Dúsan faragott növényi ornamentikájú, széles talpakon áll, párosan villásan elágazó szárai közé helyezték a hordót.
Eredetileg az Erzsébet téren, az Arany Szarvas Szálloda kirakatában állt cégérként. A diszhordócskát a szálló tulajdonosa, Knortzer Frigyes 1890-ben – miután átadta szállodája vezetését – magával vitte és otthonában őrizte. Egyik örököse 1968-ban adta át a múzeumnak. erzsebet ter th
Knortzer Frigyes (1821-1900) a 19. század közepétől a Fő tér (ma Erzsébet tér) déli oldalán álló 4. számú épületben működtette szállodáját Arany Szarvas néven.
1866-tól vendégeit „amerikai omnibuson” szállította az indóházig és vissza. A helyi lap tudósítói a vendégfogadók között „szép ebédlővel s jó borral” ajánlották a Szarvast.
1875-ben Knortzer egy kétemeletes saját házat építtetett a tér keleti oldalán (Erzsébet tér 18.), melyben 1875 szeptemberében a vidék akkori egyik legmodernebb szállodáját nyitotta meg. A 32 szobás új Arany Szarvas Szálló díszes nagytermét a Kanizsai Dalárda hangversenyével 1876. január 13-án adták át. A hírlapírók Knorzer úr szállodájának „roppant költséggel előállított berendezését” és a „csínnal díszített helyiségeket” dicsérték,  „kis Hungária”-ként emlegették (fényűzését a néhány évvel korábban Budapesten megnyílt Hungária luxusszállodáéhoz hasonlították). Falai között főhercegek, miniszterek, előkelő külföldi vendégek szálltak meg, többségük Bécsből, Grazból, sokan Frankfurtból, Lipcséből, Prágából, Pozsonyból, Brünnből, Zágrábból, Triesztből érkeztek.
hordo1 thKnortzer Frigyes vállalkozása bővítésére 1879-ben először kibérelte a szerb házat (Erzsébet tér 20.), majd az 1880-as évek végétől a közvetlen szomszédságában álló, egyemeletes ún. Vízlendvay-házban (Erzsébet tér 18.) rendezte be a szálló éttermét.
Mikor a városban mindenütt petróleumlámpák égtek még, a szállót 1885. Szilveszter napjától „villamos fénnyel” világították ki. Dísztermében rendezték – a Zöldfa szálló bezárása után – a megyebálokat, színházi előadásokat; de zsúfolásig megtelt a terem a város szülöttje, Braga (Práger) Hermina a bécsi császári opera énekesnője és Grünfeld Alfréd hírneves zongoraművész közös hangversenyén és Grünfeld önálló koncertjein is az 1870-80-as években. 1876 és 1879 között a szálló nagytermében rendezték a Zala Megyei Gazdasági Egyesület kezdeményezésére létrejött híres gabona –és borvásárokat.
1890 tavaszán az idősödő Knortzer Frigyestől a „régi jóhírű” Arany Szarvas Szálloda vezetését Matejka Ede vette át, aki az étteremhez kapcsolódva már tekézővel ellátott kerthelyiséget is üzemeltetett. Az 1890-es években Hlatkó János volt a szálloda bérlője,  aki – a fennmaradt díszes számlája szerint –  a szálló épületben működtette a kávéházat, a szomszédos egyemeletes épületben pedig az étterem mellett egy „sörcsarnokot”.hordo2 th
szamla th1900-ban, Knortzer Frigyes halála után 17 örököse közül Knortzer Paula, férjével, Tinagl Lajossal együtt megvette az örököstársaktól a szállodát, mely ezután „Tinagl L. szállodája az Arany Szarvashoz” néven működött négy évig.  A szálloda, ill. a tulajdonos, bérlő neve mindig a főpárkány fölötti mellvéden volt olvasható, s felette volt látható a szálloda cégére, a szarvasfej is. Férje halála után 1904-től Knortzer Paula (később Deák Péter rendőrkapitány neje) egyedüli tulajdonosként működtette a szállodát 1911-ig, haláláig.
Az 1920-as évek közepén megélt újabb fellendülést követően megszűnt a szálloda, az épületben lakásokat alakítottak ki,  egy részét irodáknak, üzleteknek adták bérbe. Az 1930-as években már csak a Háry János vezette „Kis szarvas” vendéglő működött az egyemeletes épületben,  majd 1942-től Szever József vezette itt a jónevű Szever Vendéglőt az üzlet államosításáig, 1950-ig.

Műselyem nyári ruha, 1930-as évek

nyari ruha thFekete alapon szürke, kevés zöld, korall és világoskék színű virágmintás nyomott műselyemből készült, az 1935 körüli divat szerint varrt nyári ruha. Elején rövid cipzárral nyílik, felette keskeny állógallérja szélén széles kötőszalaggal ellátott, melyet csokorra kötve viseltek. Elején két kis nyitott mellzsebbel díszített. Derékban elvágott, lefelé kissé bővül. Háta sima. Ujja apró hajtásokkal bevarrott. Dr. Surányi Lajosné Mair Gréte készíttette az 1930-as években.
1930-tól az ideális nő – az 1920-as évek nőtípusával, a vékony, fiús „garszonnal” szemben – nőiesebbé vált, komplikáltabb ruhájú és elegánsabb volt, mint előde.
Az új körvonal, a hangsúlyozott derék, a meghosszabbított szoknya mind jobban érvényre juttatta a test nőies vonalait. A karcsú alakra lazán simuló ruhák szabása nagyon bonyolult volt.
A divatos haj hosszabb, szorosan a fejre tapadva, hullámosan keretezte az arcot, a fül alá, sőt vállig ért. A „vízhullámmal ondolált” hajak már festettek is, a legdivatosabb a platinaszőke volt. Egyre szélesebb körben terjedt az arcfestés, s kezdett divatba jönni a napbarnított bőr.
A vállak egyre szélesebbek lettek, 1932-1933-ban már átvették a férfiak válltömését is. Díszítésül bubigallért (kerek, álló rész nélküli gallér), csipkét, hímzett tüllt és madeiradíszt, zsabót, szalagot használtak, de mindenből keveset, finom ízléssel összeválogatva.
A szoknya illedelmesen befedte a fél lábszárat is. A derék, az ujjak, a térdtől harangosan bővülő szoknyák különböző betétekkel, fodrokkal gazdagítottak. A kosztümök, kabátok lazán követték a test vonalát. A színek visszafogottak: drapp, zöld, terrakotta és mély lila, délután és este főleg fekete. Az anyagok közül a kötött, hurkolt, bársony, selyem- és szövet zsorzsett, nyáron a nyomott, azaz „empiré selymek” és kartonok voltak divatosak. Ez utóbbiak virágos változatát parasztkartonnak hívták.  A tervezők és szabók felfedezték a különböző népviseletek szépségét, a ruhákon megjelentek a hímzések.
A ruhát dr. Surányi Lajosné Mair Gréte valószínűleg lány korában és később fiatalasszonyként hordta az 1930-as években.
Mair Gréte édesapja, Mair József Ausztriában született 1843-ban, Németországban töltötte a gyermekéveit, majd Lipcsében „könyves szakmát tanul”. Európai útja során jutott el Magyarországra, s állást vállalt Nagykanizsán, Fischel Fülöp nyomdatulajdonos, könyv-és papírkereskedő üzletében. Hamarosan családot alapított, 1874-ben nőül vette Tureczky Hermint.
1891 júliusában saját könyvkereskedést nyitott a Csengery út 4. szám alatt a Kereskedelmi és Iparbank épületének földszintjén. A könyvek mellett folyóiratokat, papírárut, iskolaszereket, iskolai szemléltető eszközöket kínáltak.
Mair József azonban hamarosan súlyosan megbetegedett, 1900 januárjában meghalt, 7 árvát hagyva maga után (Gréte ekkor 11 éves volt). A Magyar Könyvkereskedők Egyesülte által ajánlott üzletvezető segítségével az özvegy és a legidősebb leány, Hermin vezette tovább az üzletet, majd rövid idő után üzletvezető nélkül is helytálltak.
A felső leányiskola elvégzése után Gréte is az üzletben segített, majd Hermin férjhez menetele után Ernesztin került a helyére. A Kereskedelmi Bank terjeszkedése miatt az üzlet 1913-ban átköltözött a szemközti oldalra, a Nagykanizsai Takarékpénztár épületébe, a Csengery út 3. szám alá.
Az I. világháború alatt a család több tagja, főleg Gréte a Jótékony Nőegyletben és a Hadsegélyzőben tevékenykedett. Visszaemlékezése szerint adományokat gyűjtöttek, leveleztek, élelmiszert adagoltak, téli holmikat kötöttek, ajándékcsomagokat készítettek és küldtek a fronton lévő katonáknak, a hadigondozottaknak, hadiárváknak, később a hősi sírokat gondozták. A Trianoni békekötés után a Jótékony Nőegylet tagjaként a városba özönlő menekülteket segítették.
Mair Gréte emellett tevékenyen részt vett a Tüdőbeteg Szanatórium Egyesületben és a Stefánia Anya- és csecsemővédő Egyletben is, ahol titkár volt. 1919-től tagja volt a Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Kör énekkarának, 1933-34-ben egy hat hangversenyből álló, nagysikerű sorozatot szervezett a Városi Színházban európai hírű előadóművészekkel. 1938-ban ment férjhez dr. Surányi Gyula ügyvédhez, életét férjének, később férje ápolásának szentelte, az üzlet vezetését Kata testvérének adta át.

Parisi divat th   Divatszemle 1 th Divatszemle 2 th
A Párisi Divat 1939. júniusi modelljei   A Divatszemle (Az előkelő ízlés lapja) 1937. júliusi modelljei

 

Összeállította: Kunics Zsuzsa
A felvételt készítette: Hohl Zoltán

Női napernyő a századforduló idejéről

ernyo 1 thFehér sifonból készített, drótvázas, fanyelű napernyő. Nyolc bordára feszített ernyője géppel hímzett, tetején apró pettyekkel. Szélén szélesebb lyukhimzéssel, áttört pókozást utánzó szélmintával, végén hurkolással. Nyele nyersszínű, lakkozott, végén kiszélesedő, faragott mintával.  A nyél végén egy szépen kidolgozott, faragott, hosszú, előre hajló nyakú papagáj alakkal díszített. Nyelén eredetileg egy rácsomózott fehér paszomány hurok volt, melynek segítségével használaton kívül karra lehetett akasztani. Drótváza fehérre festett.

Az ernyő első ismert ábrázolása Kínából származik az időszámításunk előtti 11. századból, de találternyo 2 thak ninivei, és thébai szobrokat is, melyek alakjai esernyőt tartottak kezükben. A 18. századig azonban csak napernyőkről beszélhetünk, az esernyő funkció csak ezek után alakult ki. A 20. századig nem számított divatosnak a napsütötte bőr. A tehetősebbek tartózkodtak a napsugaraktól, és hófehér bőrükkel is hirdették, hogy nekik bizony nem kell dolgozniuk, hiszen vagyonuk miatt erre nem szorulnak rá. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a napernyő a kiváltságosok privilégiuma volt.

A középkorban a pápa jelképeként volt használatos, így az elterjedése az európai kontinensen egy időre megrekedt. Majd a 15. században az egyházi hatalom gyengülésével a napernyők is kezdtek szélesebb körben használatossá válni, ekkor már a tehetősebbek, és az egyház méltóságok is használni kezdték különféle színvariációkban. Ez egyenesen vezetett ahhoz, hogy előbb-utóbb divatcikk legyen belőle.

A 18.ernyo 3 th században a francia hölgyek kezdték népszerűsíteni a napernyőt. A 19. században már nélkülözhetetlen kiegészítő volt. Egy úrinő napernyő, kalap, kesztyű és harisnya nélkül még kánikulában sem léphetett ki az utcára. A napernyők viselését is pontos szabályok írták elő.

A Divatsalon 1904-ben a következőket javasolja: „Fontos volt a napernyő és esernyők kiválasztása is. 1904-ben a Divatszalon legalább 4 félét javasolt: „mindenek előtt entous-cas-t [általános]. Körülbelül ez legyen a legdrágább. Különösen a nyélre kell vigyázni… Aztán kell egy sötét selyem napernyő, élénkszínű béléssel az egyszerűbb ruhák számára, egy fehér díszes délutánra. Ezekre szalag, virágcsokor jön. De ez csakis selyem vagy hasonló ruhákhoz való. A mosóruhákhoz könnyű csipke vagy éppen batiszt napernyőt tartunk csipkés rozettel a nyelén. Ezeket a napernyőket összecserélni nem szabad. Ha az idő borongós, bármilyen is a ruhánk, az elegáns entous-cas-t vigyük. Világos ruhához mindig fehéret. Kivéve, ha nagy fekete kalappal, fekete kesztyűvel, fekete boával tüntetünk. Akkor persze még a fehér ruhához is fekete csipke napernyő való.”

Összeállította: Mikó-Baráth Franciska
A felvételt készítette: Hohl Zoltán

Halis István helytörténész, író, a Városi Könyvtár és Múzeum vezetője Thonet- jellegű hintaszéke

hintaszek thA gőzöléses technikával bükkfából készült Thonet - jellegű hintaszék mindkét oldalát S-alakban összefonódó két csigavonalban hajlított rúd díszíti.  Szintén hajlított oldalrúdjai a hátlap alsó részét és az ülőlapot határolják, majd ívesen a talpban folytatódnak. Karfái a hátlap felétől követik az oldalak ívét. Talpán három keresztrúd, távtartó biztosítja a hintaszék stabilitását. A fa felületeket pácolással és lakkozással felületkezelték.  Lekerekített sarkú ülőlapja és hátlapja nádbetétes, a nádfonat hagyományos kézi nádazással készült. Minden szálat egyenként fontak a fa kereteken lévő lyukakba, a szélén körbefutó szálat lyukanként rögzítették. Igen használt, szúette állapotban került a múzeum gyűjteményébe, nádfonatos ülőlapja és támlája szétfeslett, kiszakadt. 2016-ban sikerült teljes körűen restauráltatni.
A hintaszék Halis István helytörténész, író, a múzeum alapítója, az első múzeumőr személyes használati tárgya volt. Egyik örököse, Halis István Katalin nővérének az unokája ajándékozta 1970-ben a gyűjteménynek eklektikus stílusú mosdószekrényével és a bécsi Schütz Cilli-féle majolikamanufaktúrában készült, bóraxmázas fajansz mosdókészletével együtt.

Halis th
Halis István városi tanácsnok, helytörténész,
a városi könyvtár és múzeum vezetője
az 1920-as években
Mathea Károly felvétele


A tárgy leíró kartonján olvasható feljegyzés szerint (valószínűleg az ajándékozó szavai): „Halis István ebben sziesztázott délutánonként és elgondolkodott Nagykanizsa múltján. Haláláig használta.”
Halis István (1855. augusztus 21. - 1927. február 23.) a gimnáziumot szülővárosában, Nagykanizsán és Pécsett végezte, majd a Budapesti Tudományegyetem jogi karán szerezte diplomáját 1880-ban. Tanulmányait befejezve visszatért Nagykanizsára, mindvégig a város szolgálatában állt. Különböző tisztségeket töltött be: 1896-ban árvaszéki ülnöknek választották, hosszú ideig városi tanácsos, később polgármester-helyettes volt. Utóbbi hivataláról 1914 októberében mondott le. 1913-tól az akkor létrehozott Városi Múzeum és Könyvtár vezetője lett.
1919-ig hivatali szobájában gyűjtötte a könyveket és régiségeket, majd a Városháza II. emeletén adtak át két szobát a múzeum céljára. 1925-ig vezette a két gyűjteményt.
Emellett rendkívül sok műfajban alkotott, népszerűek voltak elbeszélései, színművei, romantikus regényei, különféle cikkeket írt országos lapokba és folyóiratokba.
Leginkább maradandó alkotásai a város történetével foglalkozó tanulmányai, kötetei voltak.

 

Összeállította: Kunics Zsuzsa
A felvételt készítette: Hohl Zoltán

A hónap műtárgya

Thumbnail A juharfából készített borotvatok fedele három részből áll, „furfangos” módon zárható és nyitható. Fedőlapja és oldalai művészien, piros és fekete spanyolviasz...
Bővebben itt: Május  

A hónap festménye

Thumbnail Egry József: Napba néző 1933(papír, olaj 58x47 cm) (TGYM...

Múzeumi képeslapok

kepeslapA képeslapok 80 Ft-os egységáron megvásárolhatók a Thúry György Múzeumban (Nagykanizsa, Fő út 5.)

Galéria

mozaikmuzeumtura logo

NMI logo

Szeretettel várjuk kiállításainkon, programjainkon!

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.